2.fejezet

[Takashiro]

Láttam menyire megdöbbent mikor ezt a lehetőséget felajánlottam.Szemeiben valami üvegesen csillant.Először azt hittem mindjárt elbőgi magát, de nem így történt. A pillanatnyi kétségbeesést egy perc töredéke alatt felváltotta a remény szikrája.Mikor kimondta az igent, meglepődtem. Nem gondoltam volna hogy ennyire könnyen el foja magától dobni az eddigi életét és emlékeit.
-Biztos kész vagy feláldozni az eddigi életed?-kérdeztem mélyen szemébe nézve, s láttam hogy tétovázik.Nem is csodálom, hisz ha ezt a lehetőséget választja, az eddigi férfiként megélt emlékeit és a megismert emberekről való dolgokat is elfelejti majd.Elméletileg.De erről jobb ha egyenlőre nem tud.
  Nem akartam hogy elkapkodja a döntést, de be kell valljam hogy szívem egyik leghőbb vágya volt hogy Yuuki ismét nőként lehessen köztünk.
-Igen.-bólintott 5 perc néma csend után.
-De szeretnék kérni valamit ha megoldható.-felnevettem.annyira szerény.oly bájos. imádni való egy kölyök.
- Bármit kérhetsz Yuuki.-mosolyogtam rá, s ő viszonozta azt,de láttam a szemében hogy valami nyugtalanitja.
- Azt szeretném ha nem szólnál erről senkinek...főleg nem Luka-nak.Ha sikerül ez a dolog,szeretném ha meglepetés lenne a számára.
-Nyugalom Yuuki. Számithatsz a diszkréciómra, de vannak akik tudnak erről.Ők nem mások mint: Tachibana;Isuzu;Fuyotoki és Aya-chan.-elmosolyodott.de ebben a mosolyban volt valami megnyugtató. olyan volt  mintha egy angyal mosolyogna rám.
   Még mindig ugy festett mint egy lány.Hiába a férfi test, az arca semmit sem változott.Ugyanazok a gyengéd szemek.....önkéntelenül is eszembe juttatták a pillanatot mikor először találkoztunk.Mikor Luka is belekerült a képbe....Na igen.Luka.Még mindig őt helyezi mindenek elé.Még igy az emlékei nélkül is.
  2200 évvel ezelőtt mikor először találkoztunk akkor is pont ilyen törékeny volt.Egy nemesi család lányaként született, de mikor 17 éves korában az ereje tudatára ébredt, boszorkányságért üldözni kezdték. Ekkorra már a klánunk tudott a létezéséről,és figyelte őt, de mikor beütött a baj, szem elől vesztettük.Ez igen kockázatos volt, mert ekkor már Reiga, és a Durasok is tudtak róla.Luka-t küldték utána hogy szerezze meg nekik minden áron.
Fogalmam sincs mi történhetett.Arról meg pláne elképzelésem sincs hogy a leghiresebb bérgyilkos Opast hogy szerethet bele egy emberlányba,de megtörtént.
  Emlékszem épp a Holdfénybirtok kapuja felé sétáltam mikor megláttam Luka-t.Először támadásba lendültem, de mondanom se kell,könnyedén elintézett,s én csak akkor vettem észre hogy a karjaiban tart egy lányt,ki sápadtabb volt a holdvilágnál,s ruhája vérben úszott. Nem kellett sok,és ráeszméltem hogy Isten fénye az.Luka megkért hogy viseljem gondját.Először azt hittem ez valami vicc,de mivel nem tett egy támadó mozdulatot sem,átvettem karjából Yuuki-t, és azonnal elláttam a sérüléseit a birtokon.
  Másnap mikor felébredt rettentően meg volt ijedve hogy hol van és miért van ott ahol éppen van,de elmagyaráztam neki mindent...az erejével kapcsolatban is,és bemutattam neki a Zweilt örzőket.Ő ugyanilyen szelíd mosollyal üdvözölte őket, s velünk maradt.Megtanulta kordában tartani,és használni az erejét,de Zess től nem tudtam távol tartani.És valami azt sugja nem is lettem volna rá képes.Azt gondoltam,ők lehetnek azok akik megszüntetik ezt a háboruzást a klánunk és a durasok között. És részben akkor igazam is lett.Egészen addig amig Reiga nem......
  Gondolatmnetemből Yuuki rázogatása zökkentett ki.
-Takashiro-san!Jól vagy?-fejemhez kaptam,majd elmosolyodtam.
-Persze!Ne haragudj csak elkalandoztam!Gyere menjünk vissza a birtokra.-ismét elmosolyodott.
-Mármint...haza.
   Igen Yuuki.....menjünk haza.Azzal fogtuk magunkat, s szép csendben visszasétáltunk a birtokra,ahol a többiek már türelmetlenül vártak minket.És Zess körülbelül felnyársalt a szemeivel.








/na ime a második fejezet...vélemény?:D/

1.fejezet.

[ Yuuki]


Szorosan átöleltem őket,mintha az utolso kapaszkodoim lennének ebbe a világba.Tsukumo,Toko,Hotsuma,Shuusei,Kuroto,Senshiro...és Luka.
Ők az egyetlenek akik miatt érdemes élnem.
 Nevetve húzódtam el tőlük,majd mindannyian az alkonybirtok felé vettük az irányt.
Mindenki....kivéve engem és Takashiro-sant,aki feltűnően lemaradt,igy nem birtam megállni hogy ne menjek oda hozzá.
-Valami baj van Takashiro-san?-mosolyogva nézett visza rám,de láttam a szemén hogy valami bántja.
- Jól vagyok Yuuki köszönöm. De az az igazság,hogy azért jöttem ide,mert valami fontos dolgot találtam a prófécia egyik oldalán.-értetlenül meredtem rá.Fogalmam sem volt mit akar,de ő csak intett fejével hogy kövessem, majd a város felé vette az irányt.
   Szótlanul követtem.Nem számoltam mennyi idő telhetett el mire végre megérkeztünk egy kávézó féle helyhez.
-Gyere igyunk valamit miközben elmesélem.-némán bólintottam,majd beléptünk a kávézó ajtaján,és engem megcsapott a friss kávé illata.Csábító volt.Láttam hogy Takashiro csak elmosolyodik,majd egy 2 személyes asztal felé taszigált,ami a legeldugottabb részén volt a helynek. Becsusszantam az ablak felöli székre, Takashiro pedig velem szembe ült.Kijött a pincér hogy felvegye a rendelést.Én egy zöld teát, Takashiro-san pedig szakét rendelt magának.Aztán ujra szembefordult velem, kezeit pedig összekulcsolta.
- Fontos dologról lenne szó.
- Mond csak nyugodtan!-mosolyodtam el,bár kezdett kissé kényelmetlenné válni ez a szituáció.
- Nézd Yuuki nem fogok kertelni. Az a helyzet,hogy találtam egy igét....amivel ismét lány lehetnél.-megfagyott bennem a vér.Döbbenetemben még a teámat is kiboritottam.
- Mi?! Azt mégis hogy? Dehát....most fiu vagyok....hogy lehetnék megint lány?- nem akartam hinni a fülemnek. De Takashiro-san még mélyebben a szemeimbe nézett.
- Yuuki...a kérdés a következő: akarsz ismét lány lenni? Ugy mint eddigi életeid során? Akarsz végre normálisan együtt lenni Luka val? Vissza akarod kapni az összes emléked?-nem kellett 2 perc se hogy rávágjam a választ.
- Igen....igen akarom!-de hogy hogyan akarod elérni ezt arra kíváncsi leszek.....








/no első fejezet.....vélemény?/

Üdv kedves idegen! ^^
Ez a blog egy anime fanficnek fog otthont adni.
Ez az anime ne más mint az: Uragiri Wa Boku No Namae Wo Shitteru, alias Betrayal,you knows my name.
De rövidítve csak: Uraboku.
Nos a történet ott folytatódik ahol az anime abbamaradt. 
Gondolom mindeki emlékszik erre az epikus kis befejezőképre,mellyel jól elcseszték ennek az animének a végét is :'D

Na igen.....remek animezáró momentkép -.-"

Mostanában jellemző hogy félkész befejezéseket adnak ki a kezeik közül ázsiai drágáink,de ez van.ezt kell szeretni.
Na de hogy a lényegre is rátérjek.Ez egy olyan fanfic lessz,amelyet mindig más szemszőgéből olvashattok majd^^
Persze mindig fel fogom tüntetni hogy mikor kinek a szemzögéből láthatjátok majd a dolgokat :D




Na csumszi drágáim,és élvezzétek a műsort! :D
És ha már olvassátok kritikákat is kérnék a kommentekben^^

Zweilt örzők^^

Hát nem kis cucncimókusok? :'D

A csapat másik fele :'D