5.fejezet

[Yuuki]


A szobámban ébredtem.De hogy hogyan kerültem ide az nem teljesen tiszta.Arra emlékszem hogy kimentem a birtok udvarára és.......hát persze.....a látomás.
Már egy jó ideje kontaktusban vagyok a női énemmel.Furcsán hangzik ugyan,de néha megálmodom a múlt eseményeit.Főleg ami általában Luka és köztem történt.De ez most más volt.Ez a halálomról szólt......
-Hát végre felébredtél.-hallottam Luka hangját az ágy végéből.
-Luka.-elmosolyodott ha nevén szólítottam.Tudom hogy démon de mégis azt kell mondanom,hogy angyalian tud mosolyogni.
     Közelebb jött s megfogta a kezem.Értetlenül néztem rá.Rájött volna?
-Mi a baj Luka?-kérdeztem kissé zavartan,erre ő egy puszit nyomott a homlokomra.
-Csak azon gondolkodtam.......hogy mi a fenéért estél össze.És hogy hál'égnek ujra itt vagy.-arcára tettem a kezem.
-Ne aggódj Luka nincs semmi bajom.De most mennem kell.
-Mégis hova?
-Takashiro sannal és Aya channal van megbeszélnivalóm.
-Veled megyek!
-Ne!Ne gyere velem kérlek!Egyedül akarok menni és kérlek felügyelj arra hogy senki ne jöjjön utánam oké?-láttam rajta hogy nem tetszik neki a dolog de nem volt mi tenni.végül belement.


                                                               * * * * * * * *
Mikor beléptem Takashiro san szobájába,már mindenki ott volt. Aya chan,Tachibana san,és Isuzu doki is.
-Áhh végre hogy itt vagy Yuuki!-nevetett fel Isuzu.
-Gomene a késésért,de Luka.....-mind elhalgattam és néhányan el is mosolydtak.
-Mindegy a lényeg hogy itt vagy.Készen állsz Yuuki?-kérdezte Isuzu,vérmes tekintetét az enyéimbe fúrva.
-Igen.Kezdhetjük.-húztam ki magam.Isuzu elmosolyodott.
-Akkor készüljön mylady!Először is állj annak a körnek a közepére.-Nos az a kör nem volt más mint egy pentagramm,aminek öt ágának végére gyertyákat helyeztek.
-Lássuk csak..ohh igen a vér!Yuuki vágd meg magad és cseppents néhányat a kör közepére.-nyújtotta felém Takashiro san a tőrt.Nem tököltem sokat,megvágtam a tenyerem,és cseppentettem némi vért a kör közepére,mely azonnal vörös fényben kezdett izzani.

"Ki sötétben foglyul estél,

istenekek haragjának,

Szabadulj most ki,

s volt tested add vissza a fénynek.

Szólítlak halott szellem,térj vissza,

s legyen régi a világ rendje újra!"

Miután Aya chan elmondta ezt a varázsigét,egy hatalmas fehér fény kebelezett be.Mikor kinyitottam a szemem, női alakom szelleme lebegett előttem.Hosszú haja úgy libbent mintha a tavaszi szellő fújná.

Szemeiben öröm,és gyötrelem tükröződött.

   -Sajnálom...-szólalt meg.

-Ugyan mit.Te vagy én vagy nem?Egy buta utolso kívánság tette ezt veled, de itt az alkalom hogy visszatérhess,és együtt szerethessük továbbra is Lukat.És védhessük meg a többieket.-elmosolyodott.

-Félreérted Yuuki.....Reiga miatt születtünk ujjá férfi testben.

-Mi?Hogyan?

-Mikor.......végeztem magammal,reiga megátkozott hogy a következő életünkben ne lehessünk boldogok Lukaval.Csak azt nem vette figyelembe hogy Lukanak mindegy hogy nézünk ki.-itt elpirult-pont ahogy esküt tett rá.

-De most végre újra egyek lehetünk.-elmosolyodott és bólintott.

-Igen.Nyújtsd a kezed kedves!

Mikor a kezeink összeérek,egy halvány kék fény kezdett pislákolni köztünk,mely teljesen beburkolt a végére.Mielőtt elájultam volna még hallottam ahogy azt mondja: "Köszönöm.És üdvözlet ismét!"

4.fejezet

[Hotsuma]

Yuuki széles vigyorral nyitott be az étkezőbe.Már mindannyian reggeliztünk.Toko ugy kalimpált neki mint valami epilepsziás rohamot kapó félig retardált kleptomán gibbon,s természetesen a végén lezugott a székről.Nem bírtam megállni nevetés nélkül,mire a jutalmam egy hatalmas tockos volt Shuusei által.De akkora lendülettel,hogy majdnem megfejeltem a tálamat.
-Hé te baromarcú!Ezt meg mégis miért....?-vágtam volna pofon,mikor éreztem hogy valaki megragadja a karomat.Yuuki  volt az.Eddig vidám tekintete,most aggodalommal telítődött ahogy végig nézett rajtunk. Shussei elmosolyodott:
-Ne aggódj Yuuki.Néha Hotsuma ra is ráfér egy kis erődemonstrálás.-Mivan?Shuusei meghibbant?De Yuuki legalább elengedte a kezem,és leült a helyére enni.Kérdően néztem Shuusei re mikor ismét helyet foglaltam,de ő csak kacsintott egyet, s azt artikulálta hogy:"Gome...nem akartam ilyen erősen".Elmosolyodtam,s viszonzásképp úgy hátbavágtam hogy láthatóan kikerekedett a szeme a fájdalomtól.
  -Abbahagynátok végre?-kiáltott ránk Yuuki ismét,majd felállt és kiment az étkezőből.
-Yuuki!-kiáltott utána Toko s Tsukumo kíséretében már rohant is utána.Shuusei is felállt mellőlem.
-Kicsit túlreagálja.-nevetett fel.
-Én is igy gondolom.-helyeseltem,s láttam hogy nagyon elmereng valamin.
-Shuusei?
-Hm?Jól vagyok ne parázz annyit^^Inkább menjünk és kérjünk bocsánatot Yuukitól.
-Hai hai......-tettem tarkóra a kezem,majd megindultunk a kijárat felé,mikor meghallottuk Toko sikítását.Kirontottunk az ajtón, s földön heverő Yuuki képe tárult elénk.Tsukumo azonnal megragadta volna hogy felemlje,de természetesen a semmiből előkerülő Luka megelőzte, s visszavitta Yuukit a szobájába.Persze.....ki más is érhetne hozzá Yuukihoz Lukan kivül.
-Shuusei......neked is feltűnt hogy valami nincs rendben Yuuki körül...az átlagosat is leszámítva?-társam némán bólintott egyet,majd ismét befelé vettük az irányt,mikor Tsukumo és Toko elénk állt.
-Mi a szar van megint?-tettem csípőre a kezemet.
     Tsukumo rá se hederitett a mondatra.Halálosan komoly arcal kérdezte ugyanazt amit én az előbb.
Furcsa...akkor mindannyian észrevettünk valami különöset.És ha nem csal a szimatom,akkor csak Takashiro keze lehet ebben.

balról haladva: Tsukumo;Shuusei;Toko;Hotsuma

3.fejezet

[Aya]


Furcsa...olyan gondviseltnek tűnnek,s mégis vidámak.Igazán örülök hogy Yuuki ismét köztük van.Mert akármi történjék is, mindig harmonikussá válnak a lélekhullámaik-amiket ugyebár érzékelni tudok-.De most valami nincs rendben. Idegesnek érzem őket. Lukat különösen.De nem törődhetek most ezzel,hisz hazaértek a gyermekeink.
- Okaerinasai!-üdvözlöm őket,mire mindegyik elmosolyodik,s egyesével,néhányan ásitozva ténferegnek be a birtokra.Luka és Yuuki természetesen utolsonak vesznek bucsut egymástól az éjszakára,de ez igy is van rendjén.Ekkor Takashiro san lép mellém.
-Megszereztétek?-alig észrevehetően bólintok.Erre Takashiro san elmosolyodik.
-És hol van?
-Tachibana-san nál.-hajtom le fejem,majd távozok a helyszínről,jelezve hogy kövessen.Ezt pedig lelkesen végre is hajtja.Mikor Tachibana san szobájához értünk,rögtön szó nélkül nyilt az ajtó, s kilépett rajta hatalmas mosollyal az arcán.
-Mi történt?-kérdezte Takashiro san,mire Tachiba mutatott egy "everything is fine" jelet és közölte hogy készen állnak a szertartásra.
-Renben.-bólintott Takashiro.-Akkor holnap elhozom Yuukit és végrehajtjuk.Yom......öhm...izéé akarom mondani....Aya.Kérlek felügyelj yuukira addig.-engedelmesen fejet hajtottam,majd ő elment mellettem."Yomi"......már megint ez a név.De vajon ki lehet az illető?Ekkor Tachibana san megfogta a vállamat.
   -Yomi Takashiro szerelme volt akit reiga kivégzett.És azért mondta most ki majdnem,mert te szakasztott ugy nézel ki mint ő.Ne vedd a szívedre kedves.-mosolygott rám kedvesen melyet viszonoztam is.
-Ugyan miért venném a szívemre?Nem az én dolgom....Nos,akkor holnap találkozunk.Oyasumi.-s azzal kiléptem a szobából."Nem az én dolgom mi?"Persze ez nem igaz.....valóljában dűhít a dolog. Először ez a Yomi, aztán Yuuki kisasszony.2200 éve mikor Yuuki kisasszony hozzánk került,Takashiro sama fülig beléesett,s persze én eltörpültem Yuuki chan szépságe mellett.De...még mindig....mindig szeretem.
Éreztem ahogy egy könnycsepp csordul végig arcomon.Gyorsan letöröltem s szobámba siettem.Remélem holnap nem lessz semmi zűr.....de addig is....oyasumi aya.

2.fejezet

[Takashiro]

Láttam menyire megdöbbent mikor ezt a lehetőséget felajánlottam.Szemeiben valami üvegesen csillant.Először azt hittem mindjárt elbőgi magát, de nem így történt. A pillanatnyi kétségbeesést egy perc töredéke alatt felváltotta a remény szikrája.Mikor kimondta az igent, meglepődtem. Nem gondoltam volna hogy ennyire könnyen el foja magától dobni az eddigi életét és emlékeit.
-Biztos kész vagy feláldozni az eddigi életed?-kérdeztem mélyen szemébe nézve, s láttam hogy tétovázik.Nem is csodálom, hisz ha ezt a lehetőséget választja, az eddigi férfiként megélt emlékeit és a megismert emberekről való dolgokat is elfelejti majd.Elméletileg.De erről jobb ha egyenlőre nem tud.
  Nem akartam hogy elkapkodja a döntést, de be kell valljam hogy szívem egyik leghőbb vágya volt hogy Yuuki ismét nőként lehessen köztünk.
-Igen.-bólintott 5 perc néma csend után.
-De szeretnék kérni valamit ha megoldható.-felnevettem.annyira szerény.oly bájos. imádni való egy kölyök.
- Bármit kérhetsz Yuuki.-mosolyogtam rá, s ő viszonozta azt,de láttam a szemében hogy valami nyugtalanitja.
- Azt szeretném ha nem szólnál erről senkinek...főleg nem Luka-nak.Ha sikerül ez a dolog,szeretném ha meglepetés lenne a számára.
-Nyugalom Yuuki. Számithatsz a diszkréciómra, de vannak akik tudnak erről.Ők nem mások mint: Tachibana;Isuzu;Fuyotoki és Aya-chan.-elmosolyodott.de ebben a mosolyban volt valami megnyugtató. olyan volt  mintha egy angyal mosolyogna rám.
   Még mindig ugy festett mint egy lány.Hiába a férfi test, az arca semmit sem változott.Ugyanazok a gyengéd szemek.....önkéntelenül is eszembe juttatták a pillanatot mikor először találkoztunk.Mikor Luka is belekerült a képbe....Na igen.Luka.Még mindig őt helyezi mindenek elé.Még igy az emlékei nélkül is.
  2200 évvel ezelőtt mikor először találkoztunk akkor is pont ilyen törékeny volt.Egy nemesi család lányaként született, de mikor 17 éves korában az ereje tudatára ébredt, boszorkányságért üldözni kezdték. Ekkorra már a klánunk tudott a létezéséről,és figyelte őt, de mikor beütött a baj, szem elől vesztettük.Ez igen kockázatos volt, mert ekkor már Reiga, és a Durasok is tudtak róla.Luka-t küldték utána hogy szerezze meg nekik minden áron.
Fogalmam sincs mi történhetett.Arról meg pláne elképzelésem sincs hogy a leghiresebb bérgyilkos Opast hogy szerethet bele egy emberlányba,de megtörtént.
  Emlékszem épp a Holdfénybirtok kapuja felé sétáltam mikor megláttam Luka-t.Először támadásba lendültem, de mondanom se kell,könnyedén elintézett,s én csak akkor vettem észre hogy a karjaiban tart egy lányt,ki sápadtabb volt a holdvilágnál,s ruhája vérben úszott. Nem kellett sok,és ráeszméltem hogy Isten fénye az.Luka megkért hogy viseljem gondját.Először azt hittem ez valami vicc,de mivel nem tett egy támadó mozdulatot sem,átvettem karjából Yuuki-t, és azonnal elláttam a sérüléseit a birtokon.
  Másnap mikor felébredt rettentően meg volt ijedve hogy hol van és miért van ott ahol éppen van,de elmagyaráztam neki mindent...az erejével kapcsolatban is,és bemutattam neki a Zweilt örzőket.Ő ugyanilyen szelíd mosollyal üdvözölte őket, s velünk maradt.Megtanulta kordában tartani,és használni az erejét,de Zess től nem tudtam távol tartani.És valami azt sugja nem is lettem volna rá képes.Azt gondoltam,ők lehetnek azok akik megszüntetik ezt a háboruzást a klánunk és a durasok között. És részben akkor igazam is lett.Egészen addig amig Reiga nem......
  Gondolatmnetemből Yuuki rázogatása zökkentett ki.
-Takashiro-san!Jól vagy?-fejemhez kaptam,majd elmosolyodtam.
-Persze!Ne haragudj csak elkalandoztam!Gyere menjünk vissza a birtokra.-ismét elmosolyodott.
-Mármint...haza.
   Igen Yuuki.....menjünk haza.Azzal fogtuk magunkat, s szép csendben visszasétáltunk a birtokra,ahol a többiek már türelmetlenül vártak minket.És Zess körülbelül felnyársalt a szemeivel.








/na ime a második fejezet...vélemény?:D/

1.fejezet.

[ Yuuki]


Szorosan átöleltem őket,mintha az utolso kapaszkodoim lennének ebbe a világba.Tsukumo,Toko,Hotsuma,Shuusei,Kuroto,Senshiro...és Luka.
Ők az egyetlenek akik miatt érdemes élnem.
 Nevetve húzódtam el tőlük,majd mindannyian az alkonybirtok felé vettük az irányt.
Mindenki....kivéve engem és Takashiro-sant,aki feltűnően lemaradt,igy nem birtam megállni hogy ne menjek oda hozzá.
-Valami baj van Takashiro-san?-mosolyogva nézett visza rám,de láttam a szemén hogy valami bántja.
- Jól vagyok Yuuki köszönöm. De az az igazság,hogy azért jöttem ide,mert valami fontos dolgot találtam a prófécia egyik oldalán.-értetlenül meredtem rá.Fogalmam sem volt mit akar,de ő csak intett fejével hogy kövessem, majd a város felé vette az irányt.
   Szótlanul követtem.Nem számoltam mennyi idő telhetett el mire végre megérkeztünk egy kávézó féle helyhez.
-Gyere igyunk valamit miközben elmesélem.-némán bólintottam,majd beléptünk a kávézó ajtaján,és engem megcsapott a friss kávé illata.Csábító volt.Láttam hogy Takashiro csak elmosolyodik,majd egy 2 személyes asztal felé taszigált,ami a legeldugottabb részén volt a helynek. Becsusszantam az ablak felöli székre, Takashiro pedig velem szembe ült.Kijött a pincér hogy felvegye a rendelést.Én egy zöld teát, Takashiro-san pedig szakét rendelt magának.Aztán ujra szembefordult velem, kezeit pedig összekulcsolta.
- Fontos dologról lenne szó.
- Mond csak nyugodtan!-mosolyodtam el,bár kezdett kissé kényelmetlenné válni ez a szituáció.
- Nézd Yuuki nem fogok kertelni. Az a helyzet,hogy találtam egy igét....amivel ismét lány lehetnél.-megfagyott bennem a vér.Döbbenetemben még a teámat is kiboritottam.
- Mi?! Azt mégis hogy? Dehát....most fiu vagyok....hogy lehetnék megint lány?- nem akartam hinni a fülemnek. De Takashiro-san még mélyebben a szemeimbe nézett.
- Yuuki...a kérdés a következő: akarsz ismét lány lenni? Ugy mint eddigi életeid során? Akarsz végre normálisan együtt lenni Luka val? Vissza akarod kapni az összes emléked?-nem kellett 2 perc se hogy rávágjam a választ.
- Igen....igen akarom!-de hogy hogyan akarod elérni ezt arra kíváncsi leszek.....








/no első fejezet.....vélemény?/

Üdv kedves idegen! ^^
Ez a blog egy anime fanficnek fog otthont adni.
Ez az anime ne más mint az: Uragiri Wa Boku No Namae Wo Shitteru, alias Betrayal,you knows my name.
De rövidítve csak: Uraboku.
Nos a történet ott folytatódik ahol az anime abbamaradt. 
Gondolom mindeki emlékszik erre az epikus kis befejezőképre,mellyel jól elcseszték ennek az animének a végét is :'D

Na igen.....remek animezáró momentkép -.-"

Mostanában jellemző hogy félkész befejezéseket adnak ki a kezeik közül ázsiai drágáink,de ez van.ezt kell szeretni.
Na de hogy a lényegre is rátérjek.Ez egy olyan fanfic lessz,amelyet mindig más szemszőgéből olvashattok majd^^
Persze mindig fel fogom tüntetni hogy mikor kinek a szemzögéből láthatjátok majd a dolgokat :D




Na csumszi drágáim,és élvezzétek a műsort! :D
És ha már olvassátok kritikákat is kérnék a kommentekben^^

Zweilt örzők^^

Hát nem kis cucncimókusok? :'D

A csapat másik fele :'D