2012. június 27., szerda

5.fejezet

[Yuuki]


A szobámban ébredtem.De hogy hogyan kerültem ide az nem teljesen tiszta.Arra emlékszem hogy kimentem a birtok udvarára és.......hát persze.....a látomás.
Már egy jó ideje kontaktusban vagyok a női énemmel.Furcsán hangzik ugyan,de néha megálmodom a múlt eseményeit.Főleg ami általában Luka és köztem történt.De ez most más volt.Ez a halálomról szólt......
-Hát végre felébredtél.-hallottam Luka hangját az ágy végéből.
-Luka.-elmosolyodott ha nevén szólítottam.Tudom hogy démon de mégis azt kell mondanom,hogy angyalian tud mosolyogni.
     Közelebb jött s megfogta a kezem.Értetlenül néztem rá.Rájött volna?
-Mi a baj Luka?-kérdeztem kissé zavartan,erre ő egy puszit nyomott a homlokomra.
-Csak azon gondolkodtam.......hogy mi a fenéért estél össze.És hogy hál'égnek ujra itt vagy.-arcára tettem a kezem.
-Ne aggódj Luka nincs semmi bajom.De most mennem kell.
-Mégis hova?
-Takashiro sannal és Aya channal van megbeszélnivalóm.
-Veled megyek!
-Ne!Ne gyere velem kérlek!Egyedül akarok menni és kérlek felügyelj arra hogy senki ne jöjjön utánam oké?-láttam rajta hogy nem tetszik neki a dolog de nem volt mi tenni.végül belement.


                                                               * * * * * * * *
Mikor beléptem Takashiro san szobájába,már mindenki ott volt. Aya chan,Tachibana san,és Isuzu doki is.
-Áhh végre hogy itt vagy Yuuki!-nevetett fel Isuzu.
-Gomene a késésért,de Luka.....-mind elhalgattam és néhányan el is mosolydtak.
-Mindegy a lényeg hogy itt vagy.Készen állsz Yuuki?-kérdezte Isuzu,vérmes tekintetét az enyéimbe fúrva.
-Igen.Kezdhetjük.-húztam ki magam.Isuzu elmosolyodott.
-Akkor készüljön mylady!Először is állj annak a körnek a közepére.-Nos az a kör nem volt más mint egy pentagramm,aminek öt ágának végére gyertyákat helyeztek.
-Lássuk csak..ohh igen a vér!Yuuki vágd meg magad és cseppents néhányat a kör közepére.-nyújtotta felém Takashiro san a tőrt.Nem tököltem sokat,megvágtam a tenyerem,és cseppentettem némi vért a kör közepére,mely azonnal vörös fényben kezdett izzani.
"Ki sötétben foglyul estél,
istenekek haragjának,
Szabadulj most ki,
s volt tested add vissza a fénynek.
Szólítlak halott szellem,térj vissza,
s legyen régi a világ rendje újra!"
Miután Aya chan elmondta ezt a varázsigét,egy hatalmas fehér fény kebelezett be.Mikor kinyitottam a szemem, női alakom szelleme lebegett előttem.Hosszú haja úgy libbent mintha a tavaszi szellő fújná.
Szemeiben öröm,és gyötrelem tükröződött.
   -Sajnálom...-szólalt meg.
-Ugyan mit.Te vagy én vagy nem?Egy buta utolso kívánság tette ezt veled, de itt az alkalom hogy visszatérhess,és együtt szerethessük továbbra is Lukat.És védhessük meg a többieket.-elmosolyodott.
-Félreérted Yuuki.....Reiga miatt születtünk ujjá férfi testben.
-Mi?Hogyan?
-Mikor.......végeztem magammal,reiga megátkozott hogy a következő életünkben ne lehessünk boldogok Lukaval.Csak azt nem vette figyelembe hogy Lukanak mindegy hogy nézünk ki.-itt elpirult-pont ahogy esküt tett rá.
-De most végre újra egyek lehetünk.-elmosolyodott és bólintott.
-Igen.Nyújtsd a kezed kedves!

Mikor a kezeink összeérek,egy halvány kék fény kezdett pislákolni köztünk,mely teljesen beburkolt a végére.Mielőtt elájultam volna még hallottam ahogy azt mondja: "Köszönöm.És üdvözlet ismét!"

4.fejezet

[Hotsuma]

Yuuki széles vigyorral nyitott be az étkezőbe.Már mindannyian reggeliztünk.Toko ugy kalimpált neki mint valami epilepsziás rohamot kapó félig retardált kleptomán gibbon,s természetesen a végén lezugott a székről.Nem bírtam megállni nevetés nélkül,mire a jutalmam egy hatalmas tockos volt Shuusei által.De akkora lendülettel,hogy majdnem megfejeltem a tálamat.
-Hé te baromarcú!Ezt meg mégis miért....?-vágtam volna pofon,mikor éreztem hogy valaki megragadja a karomat.Yuuki  volt az.Eddig vidám tekintete,most aggodalommal telítődött ahogy végig nézett rajtunk. Shussei elmosolyodott:
-Ne aggódj Yuuki.Néha Hotsuma ra is ráfér egy kis erődemonstrálás.-Mivan?Shuusei meghibbant?De Yuuki legalább elengedte a kezem,és leült a helyére enni.Kérdően néztem Shuusei re mikor ismét helyet foglaltam,de ő csak kacsintott egyet, s azt artikulálta hogy:"Gome...nem akartam ilyen erősen".Elmosolyodtam,s viszonzásképp úgy hátbavágtam hogy láthatóan kikerekedett a szeme a fájdalomtól.
  -Abbahagynátok végre?-kiáltott ránk Yuuki ismét,majd felállt és kiment az étkezőből.
-Yuuki!-kiáltott utána Toko s Tsukumo kíséretében már rohant is utána.Shuusei is felállt mellőlem.
-Kicsit túlreagálja.-nevetett fel.
-Én is igy gondolom.-helyeseltem,s láttam hogy nagyon elmereng valamin.
-Shuusei?
-Hm?Jól vagyok ne parázz annyit^^Inkább menjünk és kérjünk bocsánatot Yuukitól.
-Hai hai......-tettem tarkóra a kezem,majd megindultunk a kijárat felé,mikor meghallottuk Toko sikítását.Kirontottunk az ajtón, s földön heverő Yuuki képe tárult elénk.Tsukumo azonnal megragadta volna hogy felemlje,de természetesen a semmiből előkerülő Luka megelőzte, s visszavitta Yuukit a szobájába.Persze.....ki más is érhetne hozzá Yuukihoz Lukan kivül.
-Shuusei......neked is feltűnt hogy valami nincs rendben Yuuki körül...az átlagosat is leszámítva?-társam némán bólintott egyet,majd ismét befelé vettük az irányt,mikor Tsukumo és Toko elénk állt.
-Mi a szar van megint?-tettem csípőre a kezemet.
     Tsukumo rá se hederitett a mondatra.Halálosan komoly arcal kérdezte ugyanazt amit én az előbb.
Furcsa...akkor mindannyian észrevettünk valami különöset.És ha nem csal a szimatom,akkor csak Takashiro keze lehet ebben.
balról haladva: Tsukumo;Shuusei;Toko;Hotsuma

2012. június 22., péntek

3.fejezet

[Aya]


Furcsa...olyan gondviseltnek tűnnek,s mégis vidámak.Igazán örülök hogy Yuuki ismét köztük van.Mert akármi történjék is, mindig harmonikussá válnak a lélekhullámaik-amiket ugyebár érzékelni tudok-.De most valami nincs rendben. Idegesnek érzem őket. Lukat különösen.De nem törődhetek most ezzel,hisz hazaértek a gyermekeink.
- Okaerinasai!-üdvözlöm őket,mire mindegyik elmosolyodik,s egyesével,néhányan ásitozva ténferegnek be a birtokra.Luka és Yuuki természetesen utolsonak vesznek bucsut egymástól az éjszakára,de ez igy is van rendjén.Ekkor Takashiro san lép mellém.
-Megszereztétek?-alig észrevehetően bólintok.Erre Takashiro san elmosolyodik.
-És hol van?
-Tachibana-san nál.-hajtom le fejem,majd távozok a helyszínről,jelezve hogy kövessen.Ezt pedig lelkesen végre is hajtja.Mikor Tachibana san szobájához értünk,rögtön szó nélkül nyilt az ajtó, s kilépett rajta hatalmas mosollyal az arcán.
-Mi történt?-kérdezte Takashiro san,mire Tachiba mutatott egy "everything is fine" jelet és közölte hogy készen állnak a szertartásra.
-Renben.-bólintott Takashiro.-Akkor holnap elhozom Yuukit és végrehajtjuk.Yom......öhm...izéé akarom mondani....Aya.Kérlek felügyelj yuukira addig.-engedelmesen fejet hajtottam,majd ő elment mellettem."Yomi"......már megint ez a név.De vajon ki lehet az illető?Ekkor Tachibana san megfogta a vállamat.
   -Yomi Takashiro szerelme volt akit reiga kivégzett.És azért mondta most ki majdnem,mert te szakasztott ugy nézel ki mint ő.Ne vedd a szívedre kedves.-mosolygott rám kedvesen melyet viszonoztam is.
-Ugyan miért venném a szívemre?Nem az én dolgom....Nos,akkor holnap találkozunk.Oyasumi.-s azzal kiléptem a szobából."Nem az én dolgom mi?"Persze ez nem igaz.....valóljában dűhít a dolog. Először ez a Yomi, aztán Yuuki kisasszony.2200 éve mikor Yuuki kisasszony hozzánk került,Takashiro sama fülig beléesett,s persze én eltörpültem Yuuki chan szépságe mellett.De...még mindig....mindig szeretem.
Éreztem ahogy egy könnycsepp csordul végig arcomon.Gyorsan letöröltem s szobámba siettem.Remélem holnap nem lessz semmi zűr.....de addig is....oyasumi aya.